168 Óra Online - „Legyenek melegek, de ne mutogassák magukat”

Nemzeti karakter
„Legyenek melegek, de ne mutogassák magukat”
Július 5-én „Betelt a pohár!” – mondta Gyurcsány Ferenc. Valóban betelt. Az egyszerű állampolgár egyik szereplő magatartását sem érti. Sem a tüntetőkét, sem a rendőrségét, a bíróságét, a politikusokét. Próbáljuk követni az „utca emberének” sokat idézett, de soha meg nem szívlelt véleményét KASZA LÁSZLÓ segítségével.
Fotó: Riskó Gáspár
Az időközben elkészült közvélemény-kutatás eredménye azt mutatja, hogy a magyar társadalom többsége felesleges provokációnak tekinti a demokratikus országokban már megszokottá vált Meleg Méltóság Menetét. Nálunk még azok is csóválják fejüket, akik elismerik a másság létjogosultságát. Ennek két oka is lehet. Az egyik neveltetésünkben, hagyományainkban rejlik. A zsidó-keresztény kultúrában szocializálódott őseink évszázadokon át vallásuk diktálta bűnnek tekintették – és részben tekintik ma is – a homoszexualitást. A másik: átvették ezt a felfogást a múlt század ateista diktatúrái; a náci és kommunista is. Mindkét ideológia hatással volt, van a társadalom jelentős részére, beleivódott gondolkodásába. Úgy annyira, hogy egy Vida Gábor nevű akadémikus ma is „genetikai zsákutcának” nevezi a homoszexualitást, és „undorodik” tőle. Figyelmét feltehetően elkerülte, hogy a tudomány mai álláspontja szerint a homoszexualitás genetikai adottság. Vallásos embereknek pedig azt a felfogást ajánlják figyelmükbe modern teológusok, hogy a homoszexuálisok is Isten teremtményei, tartsuk hát tiszteletben az ő munkáját, akaratát. Az akár liberálisnak is tekintett felfogás pedig, hogy „legyenek melegek, de ne mutogassák magukat” a „söpörjük szőnyeg alá” mentalitásnak az eredménye, amely egyre inkább nemzeti karakterünkké válik.

A homoszexualitás létező probléma a mai magyar társadalom számára, s ostoba, tudományosnak látszó, meghaladott megnyilatkozásokra, sőt terror alkalmazására is okot ad.

A július 5-i ellentüntetők értékelését röviden elintézte a közvélemény: „csőcselékről”, „terroristákról” beszélt. Nekik nem a melegekkel van bajuk, ott voltak ők a Kossuth téren, a köztévé ostrománál, ők szégyenítették meg március 15-e és október 23-a emlékét. Arcuk jól ismert. Ott vannak mindenütt, ahol alkalom nyílik erőszakos rendbontásra, rombolásra. Ám számomra nem is ezeknek az eszeveszetteknek a terrorja volt a legborzalmasabb. Szörnyűbb volt azt a képet látni, ahogy egy apa – nyakában hároméves kislányával – azt üvöltötte: „Rohadt buzik, piszkos zsidók!” Vagy az az asszony, aki tíz év körüli kisfiát löködte a rendőrök elé, hogy „Ezt üssétek, meglátjátok, mi lesz!”

Sokan meglepetéssel hallottuk, hogy az illetékes miniszter és a tüntetés rendezői elégedettek a rendőrség magatartásával. Igénytelenségre vall. Nem a rendőrség engedélyezte a tüntetést és az ellentüntetést egy időben ugyanarra a helyre? Megakadályozta-e a rend fenntartásáért fizetett intézményünk a terroristák előkészületeit, holott azok hetek óta szervezetten és nyíltan készültek akciójukra. Megakadályozta-e, hogy felgyújtsák három autójukat, és hogy a csürhe órákon át utcakövekkel, különféle vegyi anyagokkal töltött tojásokkal dobálja őket és a tüntetőket? Megakadályozta-e olyan Molotov-koktélok dobálását, amelyek meggyújtották a tüntetők és a rendőrök ruháját?

Tudjuk, nem tette. És ennek hagyománya van. Tavaly, tavalyelőtt sem avatkozott be a rendőrség március 15-én a Petőfi-szobornál, amikor egy órán át tojással dobálták beszéde közben Demszky Gábor főpolgármestert, a mellette álló miniszterelnököt és a parlament elnökét.

Itt persze azonnal hozzá kell tenni, hogy mindezekért nem a bevetésre beosztott rendőr a felelős, akinek a tojásdobáló, köpködő, ruhájára sört öntöző csürhe állandóan megsérti emberi méltóságát, veszélyezteti egészségét. (Július 5-én is tizenkét rendőrt szállítottak korházba.) Felelősek a rendőrségi vezetők, de még inkább a jogszolgáltatás és a politika.

Józan ésszel követhetetlen volt már az a múlt májusi ügyészségi döntés is, hogy a tojásdobálás a véleménnyilvánítás kifejezése (!), amit egy közszereplőnek (politikusnak, külföldi gazdasági szakembernek) el kell viselnie. E furcsa logika szerint a bíró viszont nem közszereplő, mert amikor őt megdobták „rossz ítélet meghozatala” miatt tojással, az elkövetőt garázdaság címén megbüntették. Ez a normális ésszel követhetetlen jogi felfogás, amely szerint a politikusnak, közéleti személyiségnek nincsenek védelemre szoruló emberi jogai, a múlt héten tetőzött. Kiderült, hogy nem csak nekik, a békés tüntetőnek és a rendőrnek sincsenek ilyen jogaik, hiszen azokat is lehet tojással dobálni. Ugyanis a Pesti Központi Kerületi Bíróság bírónője kimondta az ítéletet, hogy (és most idézzük a hitelesített szöveget) „a tojással való megdobálás a testi épségre veszélytelen”, továbbá, hogy „az ilyen magatartás nem tekinthető kihívóan közösségellenesnek, mert belefér a véleménynyilvánítás szabadságába”.

És az elmebaj folytatódik. A bírónő elfogadta a hét előállítottból négynek a magyarázatát, miszerint nem is tudták, hogy nem szabad tojást dobálni másokra. A bírónő hát felmentette őket. Hármat viszont pénzbüntetésre ítélt, mert azok a rendőrség felszólítására sem hagyták abba a dobálást. Az a logikus kérdés már nem tudott eljutni a bírónő jogértelmezéséig, hogy ha a tojásdobálás „belefér a véleménynyilvánítás szabadságába”, tehát nem büntethető, akkor milyen alapon szólította fel a rendőr a dobálókat, hogy hagyják abba, és milyen alapon rótt ki rájuk pénzbüntetést a bírónő.

Az átlag állampolgár, akinek nincs jogi képzettsége, azt hiszi, hogy véleményét nem azzal juttathatja kifejezésre, hogy megdobja tojással vagy leönti sörrel a másikat. Az ő jogérzéke szerint saját szabadsága ott ér véget, ahol a másiké kezdődik. Úgy tudja – a jelek szerint ellentétben a bírónővel –, hogy a törvény nem ismerete nem mentesít a következmények alól. De az állampolgár sajnos kénytelen volt hozzászokni, hogy olyan kérdésekben, amelyeknek politikai érintettségük van, vagy lehet, a bíróság és egyáltalán a jogszolgáltatás függetleníti magát nemcsak a józan észtől, hanem a törvényektől is. Ennek legkirívóbb példája volt, hogy a Fidesz kordonbontásában a bíróság nem talál kivetnivalót. S arról már ne is beszéljünk, hogy politikai ízű ügyekben másodfokon sorozatban homlokegyenest ellentétes döntések születnek, mint az elsőfokú tárgyalásokon.

Jogszolgáltatásunk hitelét ásta alá ez a gyakorlat, és az Alkotmánybíróságnak több, az állampolgár számára értelmezhetetlen döntése.

Szép is, igaz is az a liberális felfogás, hogy a jogalkalmazók nem használják ki mindig a törvény adta lehetőségeket, és a szabadságjogokat szűkítő további megszorítások a szabadság ellenségeinek célját valósítanák meg. De az is igaz, hogy baj van a mai gyakorlattal. Talán mégis be kellene tömni új törvényekkel azokat a joghézagokat, amelyekről számos jogász beszélt egy egész héten át. Talán úgy kellene megfogalmazni ezeket tőmondatokban, hogy még egy bírónőnek se okozzon nehézséget a megértésük. Talán mégis szükség lenne a bírósági ítéletek minőségi ellenőrzésére, akár egy külön szerv életre hívásával, továbbá a döntések megokolásának közzétételére.

Azt viszont nem gondolom, hogy jó ötlet volt összehívni ebben az ügyben az ország legfőbb tisztségviselőit. Nem csak azért, mert – mint láttuk – egy ilyen tanácskozás képtelen többre, mint annak a közhelynek az ismételgetésére, hogy ők elítélik a terror minden formáját. Az, hogy csupán ilyen alacsony szinten tudtak közös nevezőre jutni, a kívülálló számára a köztük lévő ellentétet bizonyítja. Azt az érzést kelti, mintha nem ugyanazt a politikai kultúrát képviselnék.

Ha a Magyar Charta nagygyűlését most, a hét végére hívta volna össze a miniszterelnök, az aktualitás, az éppen folyó vita igazolta volna létjogosultságát. Ismerve hírközlő szerveinket, társadalmunkat, két hónap múlva feledésbe megy július 5-e. Addigra lesz más, ami miatt szégyenkezhetünk. Viszont lehetőséget adott a kordonbontó, a rendőri intézkedést semmibe vevő Orbán Viktornak arra, hogy cinikusan a rendőrség aktivizálására szólítsa fel a kormányfőt.

Helge Johnsen · Don’t Argue With The Gay Flight Attendant

Don’t Argue With The Gay Flight Attendant

My flight was being served by an obviously gay flight attendant, who seemed to put everyone in a good mood as he served us food and drinks.

As the plane prepared to descend, he came swishing down the aisle and told us “Captain Marvey has asked me to announce that he’ll be landing the big scary plane shortly, so lovely people, if you could just put your trays up, that would be super.”

On his trip back up the aisle, he noticed an extremely well-dressed and exotic young woman hadn’t moved a muscle. “Perhaps you didn’t hear me over those big brute engines but I asked you to raise your trazy-poo, so the main man can pitty-pat us on the ground.”

She calmly turned her head and said, “In my country, I am called a Princess and I take orders from no one.”

To which the flight attendant replied, without missing a beat, “Well, sweet-cheeks, in my country I’m called a Queen, so I outrank you. Tray up, Bitch.”

Eltűntek a szélsőségesek az országból

* Földes András - fa@mail.index..hu

| 2008. 07. 14., 06:48 | Frissítve: 52 perce

h i r d e t é s

Nem vagyunk egyedül. Kiderült, hogy tudnak rólunk, köztünk élnek azok, akikről eddig azt hittük, legfeljebb hangyáknak látják felülről az embereket. Nem az ufókról van szó, csak majdnem. A politikusokról terjedt el a tévhit, hogy mindennapjaikat olyannyira kitölti a közpénzgyűjtögetés, frázispuffogtatás és helyezkedés, hogy nem marad idejük felmérni, mi történik a szolgálati Audi üvegén túl. Pedig a helyzet nem ilyen vészes, derült ki a napokban.

A melegfelvonulás kapcsán homokosokat emlegető Kósa Lajos [1] ugyanis azzal magyarázta a világ szerencsésebb felén lemondást, szégyent és közutálatot okozó kijelentését: “Tíz emberből tíz nem érzi sértőnek ezt a kifejezést, nyugodtan meg lehet kérdezni az embereket.”

És tényleg. A melegfelvonulás szétverésével foglalkozó tévéműsor közvélemény-kutatásában 55 százalékkal győzött az, hogy a melegeknek nem kellene provokálniuk a szélsőségeseket. És csak azért ez a laza szalonbuzizás lett a befutó, mert olyan opciók, hogy a melegeknek nem szabadna az utcára menniük, vagy be kellene tiltani a homoszexualitást biztonsági okokból nem szerepeltek a lehetséges válaszok közt.
Be kellene tiltani a homoszexualitást

A debreceni polgármester és főfideszes taplóságáról beszámoló Hajdú Online szavazásán a cikk kritikus stílusa ellenére is számottevő többséggel kattintotta a nép, hogy Kósa kijelentése nem volt túlzás, hiszen “csak az igazságot mondta” (60 százalék). További 20 százalék pedig a pontos fogalmazás miatt támogatta a politikust.

A Fidesz erős, de nyolcvan százalék fideszes még Debrecenben sincs. Nem szimpátiaszavazásról volt szó, hanem a nép véleményéről. Kósa pedig ismeri a népet, és tudja, az ilyen viccekkel csak nyerhet.

Témánk egyébként nem a debreceni macsó, hanem a politikus mint olyan. Aki, ugye, azért kerülhetett pozícióba, mert képes volt az aktuális trendeknek megfelelően működni. Nem véletlen, hogy az eset kapcsán néhány halovány nyilatkozaton túl nem nagyon tett semelyik párt semmit. Ez politikai öngyilkosság, vagy legalábbis az erők elfecsérlése lett volna.

Megfordultak ugyanis a dolgok, mintha visszafelé haladnánk az időben. Néhány éve még különösebb visszhang nélkül tartottak melegfelvonulásokat Budapesten, téblábolt persze néhány hülye az út mentén, de néhány hülye mindenhol van. Most viszont ezrek tüntettek mások szabadságjogai ellen. Őket hívtuk eddig szélsőségeseknek. Mögöttük viszont már ott állnak azok a százezrek, akik nem gondolják ultrának magukat, ám nem dolgoznának együtt melegekkel, vagy nem hagynák, hogy a gyerek olyanok közelében játsszon, ki tudja, még átragad. Esetleg valamiféle szolid elkülönítést tartanának helyesnek, nem az agresszió miatt, csak jobb a békesség.
Megfordultak a dolgok, mintha visszafelé haladnánk az időben.

Amúgy itt nem is a melegekről van szó. Hasonló a helyzet a romákkal. Néhány ezernél nincsenek többen azok a retardáltak, akik szabadidejükben fekete ruhában, zárt alakzatban szeretnek masírozni a cigánytelepek környékén. Nemzeti gárdistának nem áll be mindenki. De egyre több helyen jelenik meg az Igazságos Polgármester, aki a település biztonsága érdekében meghívja az alakulatot [2] egy kis félelemkeltésre.

Még kevésbé észrevehetően decens polgárasszonyok kacsintgatnak a lakásvásárlásnál, megjegyezve, hogy “nincs etnikum a házban”. Az aluljáróban kihelyezett cigányos plakátokról [3] pedig az a közvélekedés, hogy a romák maguknak köszönhetik reménytelen helyzetüket.

A többség a menekülteket is utálja, legyen szó arabokról vagy pirézekről. És itt nehéz nem megemlíteni ismét Kósa Lajost, aki évek óta azzal villant a szavazók előtt, hogy nem engedélyezi a főtéren [4] a menekültek kulturális fesztiválját.

Azért merünk kicsit sűrűbben kósázni, mert nem hibáztatjuk őt. A politikusok, polgármesterek, házfelügyelők ugyanis csak olyasmiről beszélnek, amivel szimpátiát (szavaztatot) szerezhetnek. A polgármester máshogy viselkedne, ha nem tudná biztosan, hogy ilyesmik után belevaló politikusként gondolnak rá, és nem egy balkáni taplóként, aki szorult helyzetben lévő emberek megbélyegzésével építgeti a karrierjét.
Itt mi szúrtunk el valamit, de annyira, hogy a szélsőségesek el is tűntek az országból.

Rá kell jönnünk, hogy a szólam, miszerint az acsarkodó politikusok rántják mélybe az országot, nem igaz. Itt mi szúrtunk el valamit, de annyira, hogy a szélsőségesek el is tűntek az országból. A melegeket, cigányokat, zsidókat, menekülteket, szlovákokat, románokat, arabokat megvető, vagy csak ferde szemmel nézők lassan többségbe kerültek itt nálunk. Múlt héten több volt a homofób az Andrássy úton, mint a meleg. A jegyhiszti miatt szervezett újlipótvárosi tüntetésen [5] ugyanannyi volt a szélsőjobbos, mint a toleranciapárti. A rádióban Vida Gábor akadémikus, mellesleg genetikus, az ágybavizeléshez hasonlítja a homoszexualitást [6]. A bíróság felmenti a tojásdobálókat [7], pedig egyértelmű, hogy nem étel-ruha interakció történt, hanem mások alkotmányos jogának, a szabad véleménynyilvánításnak a szándékos akadályozása.

Ne fokozzuk. A lényeg, hogy magunkra maradtunk, a politikusok kussolnak, vagy azt mondják, amit mi akarunk. A kérdés csak az, hogy valóban ezt akarjuk-e. És ha igen, akkor mi lesz a következő lépés?

http://index.hu/velemeny/eheti/szelso0714/

http://snipurl.com/2y92b

http://index.hu/politika/kulhirek/358241/

Igen, tegnap gay pride volt, meleg méltóság menete a legújabb név. Megint elgondolkoztatott hogy máshol nyugisan fel tud volnulni 1500 meleg, Budapesten dobálják, köpködik, szidják őket. Biztos oldalakat lehetne filozofálni azon hogy kell-e drag queenekből, borotvált seggrázó nyunyókból és egyéb paradicsommadarakból álló felvonulás és hogy ez mennyire hasznos a tolerancia elősegítésében. Bár minden tisztelet az övék hogy ki mernek állni oda, mikor a “nép” épp az utcakövet szedi fel és melegíti be a bicepszét a dobáshoz. Csak azt nem értem hogy ebben a kis országban 10 millió emberrel miért nem lehet nyugalomban, boldogan élni és az lenni ami vagy, miért teszi pokollá mindenki a másik életét.

Nem ragozom tovább, csak egyre csalódottabb vagyok és egyre jobban szégyelem hogy magyar vagyok…

Második gondolat.

Tudom megint kiderül hogy egy bunkó hülye vagyok, iderondítok egy-egy gondolatot ami feltör a nagy sötétségből ami a fejemben van mikor mások a kisujjukból ráznak ki oldalas társadalmi-politikai elemzéseket az egészről. Gus blogját olvasva megint csak ott vagyok ahol mindig, hogy mások sokkal okosabbak nálam és sokkal jobb blogolók. Először az emberek vitatkoznak a melegekkel hogy mire jó ez, kell-e, szabad-e, stb. Aztán érdekes módon a melegek vitatkoznak egymással ugyanerről. Van aki szerint ez kötelező harc a toleranciáért és gyáva buzi aki nem megy, van aki szerint ez hamis képet ad “rólunk” és csak tovább erősíti az előítéleteket. Aztán ezen veszekednek. Valahol ugyanúgy elitélik a melegek egymást a véleményükért mint ahogyan a világ elítéli a melegeket. Hát nem vicces?

Harmadik gondolat.

Dolgozok, boldog vagyok. Sikerült kiszabadulni a nagy magyar valóságból és nagyon jó nélküle. Érdekelt mi történik otthon, origo.hu: lesz meleg felvonulás. Hát nem semmi, mindig elcsodálkozom hogy egy ilyen kis légypiszoknyi országban is hogy tudják ennyire pokollá tenni egymás életét az emberek. A fél történelemkönyv tele van az önsajnálattal és a másokra mutogatással (csúnya bácsik elvették tőlünk nagymagyarországogot, stb) miközben a magyarok saját maguk teszik tönkre kölcsönösen egymás életét. Képzelem milyen állapotban lehetnek a melegfelvonulás szervezői, 2 hét múlva felvonulnának és a rendőrség először betiltja aztán 2 héttel előtte engedélyezi. Egy heteró párnak se kívánom hogy ilyen körülmények között kelljen esküvőt szervezni…

Ommm, ommm, ommm. Fő a nyugalom.

jó lassan, essenek le az ujjpercei egyenként a leprától és egye szét a testét a rák annak aki ellopja más sövényét…